A Nagy-korallzátonynak csupán két százalékát nem érintette a korallfehéredés, mióta a jelenség 1998-ban először jelentkezett – állapították meg a queenslandi James Cook Egyetem korallkutató intézetének tudósai.
A korallok legalább 80 százalékát ugyanakkor 2016 óta legalább egyszer súlyosan érintette a kifehéredés. A szakemberek szerint ennek oka elsősorban a klímaváltozás és ezzel összefüggésben az óceánok felmelegedése. A fehéredés a túlhevült korallok stresszreakciója, mert az érzékeny organizmusok csak meghatározott hőmérsékleten tudnak létezni. Ha a globális felmelegedés átlagos globális mértékét sikerül 1,5 Celsius-fok alatt tartani, a Nagy-korallzátony koralljai változhatnak, de életben maradnak – mondta a tanulmány vezető szerzője, Terry Hughes, a korallzátonyok kutatásával foglalkozó ausztrál hatóság munkatársa. A szakember szerint a klímaváltozás okozta hőhullámok intenzitása és kiterjedése egyre növekszik. 1998 óta öt tömeges korallfehéredés történt, amelyek különböző mértékű korallpusztulást okoztak.
„2020-ban tapasztaltuk meg első alkalommal, hogy a korallzátony teljes hosszán – az északi és középső területeken is, de leginkább a déli régiókban – jelentkezett egy erős kifehéredés” – mondta Hughes.
A tanulmány szerint azoknál a koralloknál, melyek túlélnek egy kifehéredést, a hőtűrés szintje meg tud emelkedni, de mivel a fehéredési események közt eltelő idő rövidül, a koralloknak egyre kevesebb idejük van a regenerálódásra. A tanulmány szerzői a klímaváltozás mérséklésére sürgős intézkedéseket követelnek.
„Ironikus, hogy éppen a glasgow-i COP26 csúcstalálkozó idejére esik tanulmányunk bemutatása. A korallok és emberek százmillióinak jövője szempontjából döntő jelentőségű, hogy minden ország drasztikus mértékben csökkentse üvegházhatású gázkibocsátását” – emelte ki a tudós.
Az UNESCO júliusban azzal fenyegetőzött, hogy a korallzátonyt a veszélyeztetett világörökségek közé fogja sorolni, de az ausztrál kormány nyomására a Nagy-korallzátony egyelőre megmenekült a lefokozástól. Legközelebb 2023-ban tanácskoznak újra a természeti kincs jövőjéről.
Az Ausztrália keleti partvidéke közelében lévő egyedülálló zátony kiterjedése több mint 340 ezer négyzetkilométer, a világűrből szabad szemmel is látható. Bár a korallzátonyok az óceánok fenekének csupán 0,2 százalékát borítják, a tengeri fajok legalább egynegyedének nyújtanak otthont. Létfontosságú élőhelyet jelentenek, egyben az emberek számára fontos protein-, gyógyszer- és táplálékforrást, munkahelyeket teremtenek, emellett milliók számára nyújtanak védelmet a viharok és az erózió ellen.
2021. november 5.
(MTI/dpa)
