Kertész Imre művei alapján a zsidó identitás kérdéseit boncolgató, nagyszabású francia nyelvű színházi produkciót hozott létre Margaux Eskenazi rendezőnő. A Kaddish, la femme chauve en peignoir rouge (Kaddis, a kopasz nő piros pongyolában) című előadást eddig hét, Párizs környéki színházban mutatták be, a hétvégén a Théâtre Gérard-Philipe tűzte műsorára.
A három és fél órás előadás a Nobel-díjas magyar írónak a Kaddis a meg nem született gyermekért című regényén kívül részleteket emel be a Sorstalanság, A kudarc, a K. dosszié, A nyomkereső és A holokauszt mint kultúra című műveiből.
A francia rendezőnő és a Compagnie Nova nevű társulat élő zenével (Malik Soares) kísért előadásában egy magyar származású francia zsidó család mindennapjait bemutató jelenetek keverednek Budapesten rögzített dokumentarista elemekkel és Kertész Imre szövegeinek dramatizált változataival.
A Margaux Eskenazi által elképzelt család bemutatásába fokozatosan szűrődnek be Kertész Imre szövegei. Kertész alteregója, Rosa eleinte csak párbeszédet folytat a magyar szerzővel, majd színpadra rendezi műveinek egy-egy jelenetét oly módon, hogy az előadás folyamatosan a magyar múlt és a francia jelen között mozog, miközben a néző egy reflexiókkal és öniróniával teli identitási útkeresést követ Párizstól Budapesten át Izraelig, a történelemtől az irodalmon át a jelen valóságig.
A jelenetek észrevétlenül folynak egymásba, s a díszlet is kiegészíti ezt a mozgást. A polcokkal teli tér folyamatosan átalakul: a francia család nappalija egy pillanat alatt változik át Karády Katalin színpadává, Kertész Imre fiatalkorának budapesti Török utcai otthona egy koncentrációs tábor emlékhelyévé. A színészek is a jelenetek közben váltanak szerepeket néhány kellék segítségével.
Az előadás egy-egy ponton megáll, a színészek a saját nevükön bemutatkoznak a nézőknek, és elmondják a zsidósághoz fűződő saját viszonyukat az élettapasztalataik, a neveltetésük, a gyökereik és az emberi kapcsolataik alapján.
Kertész Imre munkássága áthatja az egész előadást: a megidézett magyar író folyamatosan elkíséri Rosát, beszélgetőpartnerré válik, megváltoztatja a nézőpontokat, ellentmond a rendezőnőnek és saját művei megidézésével viszi előre gondolkodását.
Ahogy az előadás halad előre, a párbeszéd az író és a rendezőnő között elmélyül, megkérdőjelezi Rosa előzetes feltételezéseit és alapvető kételyeket tár fel a holokauszt utáni Magyarország történelmi tapasztalatával: az 1956-os forradalomtól kezdve a kádárizmus reménytelenségén át a rendszerváltás utáni Magyarország képmutató közéletéig.
2026. április 22.
(MTI)
